Bár napjainkban látszólag a vallás nem játszik nagy szerepet az emberek életében – legalábbis Európából nézve – világszinten azonban már más képet kapunk. A rangos Pew kutatóközpont átfogó felmérése szerint ugyanis a Föld lakosságának mintegy 84%-a mondja magát valamilyen valláshoz tartozónak. A népesedési, demográfiai adatok szerint ez a helyzet a közeljövőben sem változik számottevően. Hogyan kapcsolódik az emberek transzcendens utáni ősi vágya a 21. században felpörgő MI jelenségéhez? Néhány példával illusztráljuk a két távol eső terület összekapcsolhatóságát, átjárhatóságát ebben a cikkben.

Jó hírek Németországból és Pekingből

Ha azt gondolnánk, hogy csak mostanában került elő a vallás és mondjuk a robotika kapcsolata, akkor bizony tévedünk. A világhírű sci-fi szerző, Robert Silverberg 1971-es, az év legjobb science fiction elbeszélésének járó Nebula-díját elnyerő írásában, a főszereplők az új robotpápát: VII. Sixtust ünneplik. A Jóhírek a Vatikánból című, több mint fél évszázados szatirikus írás, ma kezd valósággá válni, még ha kisebb lépésekben is történik.

A Peking külterületén élő Xianfan mester a kínai kutatókkal együttműködve hozta létre a rendkívül kedves kinézetű Xian’er robotot. (A név olyasvalakire utal, aki sokáig él, esetleg halhatatlan.) A 2016-ban bemutatott kis szerkezet reagál a hangokra, megválaszol egyszerűbb kérdéseket a buddhizmussal kapcsolatban, sőt, még mantrázni is képes.

Egy évvel később egy ennél kicsit fapadosabb, MI-t nyomokban sem tartalmazó, többnyelvű áldásosztó robotot próbáltak ki Németországban a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére.

E két kísérlet mindegyikében az egyházi, vallásos személyek egyrészt át akarták törni az élő/mesterséges közötti válaszfalakat, megmutatva, hogy a vallás közvetítője nemcsak ember lehet. Míg az európai példa elsősorban a papokban, lelkészekben egyre nagyobb hiányt szenvedő szituációra ad(hat) megoldást, addig a kínai példa a digitális életbe beleszülető, jobbára materialista rétegeket célozza meg.

Prédikáló ChatGPT

Ha a nagy nyelvi rendszerek képesek szinte bármilyen szöveget előállítani, akkor miért maradna ki az istentisztelet? Így gondolkodott a 29 éves Jonas Simmerlein is, aki 2023 júniusában a kétévente megrendezett Deutscher Evangelischer Kirchentag-ot teljes egészében a mesterséges intelligencia generatív képességeire bízta. Ennek jegyében a negyvenperces istentiszteletet négy MI-avatár „vezette”, és a prédikációt is a ChatGPT írta meg. A kísérlet megosztotta a résztvevőket: főleg az idősebb korosztály lélektelennek tartotta a szentbeszédet, de a jelen lévő csoportnyi tinédzsernek tetszett az „előadás”. Mindenesetre, az összegyűltek jót nevettek, amikor az avatár a gyakori ima és templomba járás fontosságára hívta fel a hívek figyelmét.

Ez az esemény – amely egyébként már itthoni templomban is lejátszódott – jó példa arra, hogy a technológia elterjedése némely területeken nemcsak gyorsabb, hanem magától értetőbb is. A szent és a profán, az egyházi és a világi ilyen összekeverése elsőre furcsának tűnhet. De nem meglepő, ha tudjuk: a tudomány, a technológia történetében a vallás rendkívül fontos szervező erő volt – a könyvnyomtatás egyik céljának például pont a nemzeti nyelvű Bibliák elterjesztése számított, de a rádió megjelenésekor az Egyesült Államokban hamar megjelent és elterjedt a rádiós prédikáció.

Talán a mostani MI-hullámhoz több idő, kísérletezés kell ezen a téren.

Saját vallás, saját chatbot

Ahogy az OpenAI lehetővé tette a ChatGPT-4 API-jára épülő chatbotok létrehozását, a ”legszemélyesebb közügy”, a vallás sem maradhatott ki a sorból. Hamar elérhetővé is lettek a különböző vallásokra épülő algoritmusok, amelyekkel élet és halál, elkárhozás és üdvösség, szabályok és parancsolatok témakörében lehetett elmélyült beszélgetéseket folytatni. A nagyon gyakorlatias amerikai protestáns felekezetek némelyike kibővítette a csupán válaszolgatós lehetőséget, és a generatív MI-t szervezési, illetve egyházi eseménytervezési célokra is felhasználták.

A chatbotok esetében a hangsúly a személyes törődésen van: ha a pásztor/imám/rabbi nem ér éppen rá, akkor is fel lehet tenni a kínzó, válaszra váró kérdéseket – ez esetben a chatbotok tanítási korpusza a nagy vallások szent szövegeiből és kommentárjaiból került ki.

Szellem a gépben

Vallás szempontjából a legnagyobb kérdést azonban az jelenti, hogy az élettelen öntudatra kel-e valamikor? Másképpen kérdezve: az emberi agyat imitáló megoldások, az egyre hatékonyabb algoritmusok, kifinomult, MI-re tervezett csipek használatával vajon lesz-e lelkük az ember teremtményeinek? Felbukkan-e olyan öntudat, amely nemcsak tisztában van saját létezésével, de arra reflektál, sőt, mortalitásának tudatában esetleg a végső válaszokat kutatja-e? Érdekli-e majd, hogy mi lesz az öntudatával a kikapcsolása után?

Akárhogyan is történik, cikkünk végére megint csak a science fiction irodalom egyik klasszikus alkotását kell idéznünk. (Az írók ugyanis jó előre megsejtették a ránk váró problémákat.)

Frederick Brown 1954-es rövid írásában (A válasz) a világűrbe kirajzott emberiség elkészíti a szuperszámítógépet. Ahogy bekapcsolják, felteszik neki az első és legfontosabb kérdést: van-e Isten? Igen, már van Isten – szól a válasz, és az új komputer hatalmas villámmal agyonsújtja a kérdést feltevő tudóst.

Imádkozzunk, hogy ne így történjen a valóságban, de azért tartsuk szárazon a puskaport is!