Márciusban, a járványintézkedések első hetében a világ különböző pontjain élő, régen látott barátokkal beszélgettünk a lehetséges jövőről. Nagyon kevés információnk volt még arról, hogy mi várhat ránk, mégis órákon át próbáltuk elemezni a helyzetet, és kitalálni a jövőt. Bátorságunk nem ismert korlátokat. Még a magyar gazdaság teljesítményével kapcsolatos várakozásainkat is számszerűsítettük, GDP-előrejelzéseket tettünk. Módszerünk nem volt szofisztikált, de a góltotóhoz hasonlóan számon kérhető: egyvalaki lesz közülünk a járványügyi GDP jóslás bajnoka.

Rengeteg oka van a komoly előrejelzés nehézségének. Például már akkor is jól látszott, hogy egyes társadalmak mennyire máshogy kezelik a helyzetet, mint a magyar. Az ilyen reakciók sokkal inkább származhatnak a múltunkból, mint az aktuális helyzetértékelésből.

Mindeközben a vírushelyzettől függetlenül a szakmánkban, az adattudomány területén tovább folyik a 60-as évekbeli űrversenyhez fogható vetélkedés. Jelenleg az OpenAI által fejlesztett -egyelőre csak a kiválasztottak számára elérhető- GPT-3 algoritmus borzolja a kedélyeket. Az algoritmus gyakorlatilag tetszőleges témában és tetszőleges stílusban képes folyó szöveget alkotni, ami valóban komoly áttörésnek tűnik számos beszámoló alapján. Felteszünk neki egy kérdést, és kerek választ kapunk eredményként. Vagy megadjuk a fogalmazás témáját, és hamarosan egy formailag korrekt, hosszú irományt olvashatunk. Az első, bölcsész-filozófus tesztelők mindenesetre az általuk megadott kérdésekre számos lenyűgöző, és néhány viccesen téves választ mutattak be. Ezek között számos egészen hosszú, látványosan kerek fogalmazás is szerepelt. Persze jelenleg csak angolul, angol nyelvű tartalmakon, szóval ne tőle várjunk új novellákat vérbő mikszáthi stílusban a magyar politikáról.

Ez az algoritmus nem tesz mást, mint a beletáplált sok könyvtárnyi szöveg alapján a kérdésekhez legjobban illeszkedő szövegek összefűzésével új szöveget készít. Ezt persze minden korábbinál látványosabban, simábban és meggyőzőbben teszi, valószínűleg számos tantárgy egyetemi vizsgáján megfelelne. Az biztos, hogy sok területen használható lesz, például a keresőoptimalizálás miatt gyártott technikai szövegek előállításában várható a forradalom. Csináltak vele viccből egy életstílus tanácsadási blogot, ahol olyan ügyes kattintásvadász címeket kreált az algoritmus, hogy az aktivitási lista élére repítette, az egyébként korrekt, bár kicsit fura és semmitmondó posztokat.

Azonban látnunk kell, hogy a GPT-3 valójában nem alkot újat. Nincs egyetlen sora sem, amelyet ne lehetne visszavezetni a hatalmas adatbázisában, korpuszában található szövegmorzsákra. Ismerete annyi, amennyit beletápláltunk. Márpedig minden tudomány és művészet lényege az új alkotása. Ez az algoritmus rekombinálja a régi tudást, amiről nagy jóindulattal akár azt is mondhatnánk, hogy létrehoz egy látszólag újszerű dolgot, viszont nem tudja megítélni, megérteni ezt, működése nem cél vezérelt. Nem tudja például, hogy válasza ámulatot, vagy éppen nevetést fog kiváltani a kérdezőből.

Sokak szerint viszont a mesterséges intelligencia új szintre lépett. Megint jöttek az erőteljes megfogalmazások, komolynak szánt cikkek elemzik, hogy mennyiben lehet ennek az algoritmusnak öntudata. Mivel ezek az algoritmusok borzasztóan komplexek, az ezeket felépítő mélyneurális háló struktúrák pedig nagyrészt kibogozhatatlanul bonyolultak, ezért nem értjük a pontos működésük elemi részleteit. Mivel bizonyos fokig hasonlítanak a saját agyunk hálózataira – már amennyiben azok is nagyon bonyolultak, és azok működését sem értjük alaposan- ezért vélik néhányan máris, hogy algoritmusok is tudatosak. A belső kapcsolatok száma, azok komplexitása eléri egyes férgek szintjét, márpedig egyes filozófusok szerint azoknak is van tudatuk.

A mai mesterséges intelligencia algoritmusok bámulatos dolgokra képesek: autót vezetnek, szövegeket fogalmaznak helyettünk, majd pihenésképp púposra vernek bennünket kedvenc logikai játékainkban.

A számítógép képességei számos területen túlszárnyalják az embert, ezért hoztuk létre. De soha, semmilyen szempontból nem tudatosul benne az általa alkotott eredmény. Nem lesz vidám egy sakkpartit követően egy látványos csellel beadott matt után. Az ilyesfajta esztétikai érzék talán tanítható lesz. De mi van azokkal az esetekkel, amelyeket nem tartalmazott az adatbázisa, mi több, azok alapján szimulálhatatlan volt? A GPT-3 legalább annyira megmutatja a jelenlegi használt mélyneurális hálós technológiák korlátait, mint lehetőségeit.

Vajon hogyan, mi alapján jövendölt volna a GPT-3 márciusban a járvánnyal kapcsolatban? Mit írt volna a gazdaság alakulásáról, amikor még nem állt rendelkezésére számos, csak később megjelent cikk. El tudta volna választani a bizonytalan féligazságokat az utólag lényegesnek bizonyuló információktól? Nyilván nem. És még nagyon sokáig nem is fogja. Érdemes ezt világosan látni, és kétkedve fogadni a divatos szemfényvesztést.

A jövő év biztosan más lesz mint 2020, és biztosan más lesz, mint a korábbiak. Visszatérünk a normál életünkhöz, amelyik már nem lesz ugyanolyan, mint korábban. Az algoritmusok új területeken kezdenek működni, egy kicsit jobban megértjük a korlátjaikat meg a veszélyeiket is. Akad tennivalónk nekünk is kollégáimmal az új évben bőséggel, de lesz energiánk és erőforrásunk az új ötleteink megvalósítására is, hiszen egy izgalmas szakmát választottunk. A Clementine-nal szeretnénk mindenkinek nyugodt ünnepeket, valamint boldog, és tervszerű új évet kívánni!

Körmendi György
Ügyvezető