A filmek már régóta figyelmeztetnek a mesterséges intelligencia, a robotika alkalmazásainak mélyreható következményeire. Hol azt mutatják be, hogy az ember mindenképp kell az egyenletbe (Robotzsaru, 1987.), máskor pedig a mindent látó, a rólunk majdnem mindent tudó rendszer veszélyeit öntik akciófilmbe (Különvélemény, 2001.). Ami még négy, sőt két évtizede hollywoodi lázálomnak minősülhetett, annak megvalósítása felé öles lépteket tettünk az MI és a bűnüldözés párosításával.

Nem Szauron szeme, de (majdnem) mindent lát

A hétköznapi, ma már teljesen megszokottá vált „mindenkit megfigyelnek” életérzés legerősebben a kínaiak számára átélhető jelenség. Az 1,3 milliárd lélekszámú országban ugyanis körülbelül 770 millió (!) megfigyelőkamera (CCTV) működik, ami a világ összes kamerájának a felét jelenti. Önmagában még ez a tény pozitívummal is járhat – gondoljunk csak arra, hogy ez csökkenti a kisebb bűncselekmények előfordulásának lehetőségét (ezt itthon is tapasztalták a szakemberek, például az autófeltöréseknél). Amikor azonban a mesterséges intelligencia képfelismerő algoritmusa belép a képbe, rögtön szürkébbé válik a megítélés. Kína vezeti azt a rangsort is, amelyben az arcfelismerést használó országokat rangsorolják. A szuperhatalommá váló, egypárti diktatúrában élő lakosok számára az orwelli 1984-ben leírt teleképes jelenet elevenedhet meg. Néhány példa: Sizhou városában e technológia ismerte fel, hogy hét ember pizsamában hagyta el otthonát, és ezért megszégyenítették őket. A pekingi Ég Temploma nevű turistalátványosságban viszont az elharapózott vécépapír-lopások miatt vetették be az arcfelismerő rendszert: bele kell nézni egy kamerába, amely az adott vécéhasználónak csak két adagnyi toalettpapírt adagol – ha többre lenne szüksége, akkor 9 percig kell feszesen ülnie a vécén, míg újra papírhoz juthat. Ezzel megoldani látszik egy probléma, de azért generál jó pár kérdést is.

Szabályozás után kiált

Apropó, etika! Az arcfelismerő rendszerek használata amúgy is forró téma. Ennek oka, hogy a kínai kameragyártókra már több éve az ottani kormány árnyéka vetül. Magyarán: sok nyugati politikus, szakember attól tart, hogy az adatlopási ügyekbe túlságosan sokszor belekeveredő ország termékei gyakorlatilag kémkedést (is) végeznek. Ezért például az USA-ban egy 2019-es törvény (2019 National Defense Authorization Act) tiltja bizonyos kínai gyártók termékeinek kormányzati beszerzését, kritikus információs infrastruktúrákba beépítését.

Az Európai Unió a világ első, a mesterséges intelligencia használatát szabályozó törvényében (AI Act) úgy döntött, hogy tilos élő távoli biometrikus azonosítást alkalmazó MI komponensekkel támogatott rendszereket építeni. Az utólagos videófelvételek mesterséges intelligenciával történő feldolgozásának a szabályozás szabad utat enged, de szigorú megkötésekkel. A bűnüldözési tevékenységet támogató információfeldolgozás megengedett, ellenben szigorúan korlátozott: a nyugati világban elfogadott etikai és jogi normák mentén tilos szociális pontozást, személyre szabott bűnelkövetés predikciót, érzelem-beazonosítást alkalmazni.

Az igazi robotzsaru

Igen, kis r-rel, hiszen nincs még neve a Dubajban 2017-ben munkába állított humanoid robotnak. A gyors tempóban fejlődő, modern város bevásárlóközpontjainál és turisztikai látványosságainál strázsáló szerkezetek – más robotokkal, például drónokkal is együttműködve – a mesterséges intelligencia alapú arcfelismerést használják, több nyelven beszélnek és észreveszik azt is, ha valaki szelfizni akar a robottal (nyájasan meg is engedik). A dubaji robotzsaru, amelyből több százat terveztek munkába állítani, figyelmezteti a törvényt megszegő embereket, segít a keresési és mentési műveletekben. A program egyik felelőse szerint sikeres a kezdeményezés, hogy a metropoliszt ezzel a technológiai újítással biztonságosabbá tegyék.

MI kontra kiberbűnözők

A kiberbűnözés társadalomra veszélyességének intenzív növekedésével, már nem beszélhetünk egy speciális, szektorokat érintő, elzárt jelenségről. Önmagában már maga a mérete is megdöbbentő: szakértői jelentések mintegy 8 trillió dollárra teszik az idén várható károkat, amely csak az elkövetkező három évben 15%-kal nőhet – évente. A zsarolóvírusok okozta kár sem elhanyagolható (2031-ig évente 265 milliárd dollárnyira saccolják), illetve a kriptovalutákkal kapcsolatos visszaélések mértéke is meredeken emelkedik. A vállalati, céges, rosszindulatú vagy állami (kínai, orosz vagy észak-koreai) hackerek adatlopási tevékenysége is a kiberbűnözéshez sorolható, amely az új hidegháború kitörésével nem csillapodó fejfájást fog okozni a nyugati döntéshozóknak.

A mesterséges intelligencia szerencsére ezen a területen is segíthet. Erre most csak egy példát mutatunk, felvillantva, hogy nagyon tág a lehetőségek köre.

A 2020-as évek közepe felé haladva, a kibervédelmi szoftverek, alapvető követelménye a 0-day reagálási képesség, a szervezetre szabott, kiberbiztonsági és IT szakértők által, rendszerbe integrált, mesterséges intelligenciával támogatott veszély érzékelési és elhárítási megoldások használata. A rendszer a nap 24 órában figyel, a szabály-alapú és MI algoritmusok együttesen elvégzik azon kibervédelmi teendőket, amelyeket automatizmusokkal célszerű teljesíteni, a további tevékenységekbe pedig a humán szakértői munkaerő belső szabályozás vagy jogszabályi előírások mentén bevonható.

Egy kép száz szónál többet mond, vájt fülűeknek és érdeklődőknek egyarát csemege az IBM biztonsági architektúrája. (A szakkifejezések egyértelmű megfeleltetése érdekében angol nyelvű az ábra)

A piac és a fogyasztói igények növekedése miatt egyre több izgalmas megoldás érkezik a kiberbiztonsági, MI-alapú rendszerekre. A nagy kérdés az lesz, hogy a másik, a bűnözői oldal vajon hogyan fogja használni a mesterséges intelligenciát? Mi lesz a folytatása a high-tech világban dúló macska-egér játéknak?

Csatlós Béla – Kánai András