A Dartmouth Egyetem kutatói nemrég publikáltak egy, a maga nemében úttörő jelentőségű tanulmányt. Eszerint a generatív mesterséges intelligenciával működő terápiás chatbotjuk, a Therabot jól teljesített az embereknél: a szoftver jelentős javulást hozott a depresszióban, szorongásban vagy étkezési zavarokban szenvedő résztvevők tüneteiben.

LINK:https://home.dartmouth.edu/news/2025/03/first-therapy-chatbot-trial-yields-mental-health-benefits

KOMMENT

Az első robotpszichológus, Eliza, a 60-as években még nagyon messze volt a mai rendszerek képességeitől, de beszámolók szerint bizonyos ideig már ő is fenn tudta tartani egy emberrel való beszélgetés illúzióját és a rogersi terápia alapelvei mentén beszélgetést folytatott. 2025-ben viszont úgy tűnik, már ott tartunk, hogy a nagy nyelvi modellek nem csak imitálják az emberi kommunikációt, hanem klinikai tesztekkel igazolható módon képesek terápiás eredményeket is felmutatni.

Az mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlemények nyomon követésében a technológiai kérdéseken túl az egyik legizgalmasabb aspektus számomra, hogy milyen új dolgokat tudunk meg magunkról, mi emberek a folyamat során? 

Vajon mégsem annyira esszenciálisak a valódi szociális kapcsolatok, lehetséges, hogy elég azoknak az imitációja is? Bár ez egy radikális gondolat, de bármennyire szomorúan hangozhat is ez a hír az idealisták számára, összességében örvendetes is lehet az egyre inkább elmagányosodó világunkba. Ha úgy nézzük, az emberi pszichoterapeuták is szerepet kell, játsszanak egy terápiás folyamatban, és ha ez a szerepjáték működik, miért ne működhetne gépekkel is? Ráadásul a kapacitáshiány egy valós probléma ezen a területen is. Egy MI alapú terapeutával időt lehet nyerni, sőt Vannak, akik kifejezetten szívesebben beszélgetnek egy géppel, gondolván, hogy az biztos nem ítélkezik felettük, például szociális szorongásokkal terhelt emberek, akiknek elképzelhető, hogy emiatt még hatékonyabb is lenne egy robottal folytatni bevezető terápiát? 

Egyre több helyről hallom ismerősi körben, hogy sokan osztják meg érzéseiket, lelki gondjaikat általános chatbotokkal és meglepően pozitív tapasztalatokról számolnak be. Vajon a gépek egyre jobbak – vagy mi, emberek vagyunk egyre rosszabb hallgatóság? Valószínűleg mindkettő igaz. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a chatbotok „kedvessége” nem sajátjuk – amit mi látunk belőlük, az csak egy álarc amit a fejlesztőik maszkíroztak rájuk. De ettől még akár arra is alkalmasak lehetnek, hogy mi tanuljunk tőlük, hogyan kommunikáljunk figyelmesen, asszertíven, türelemmel. Nehogy az legyen a vége, hogy nem csak a munkánkat veszi majd el a mesterséges intelligencia, hanem a barátainkat is.

Zsilinszki Anna, elemző, Clementine